Az ide kattintva visszanézhető beszélgetés első felében Dan Jurcan szociológus, az IRES igazgatója ismertette egy szeptemberben elvégzett, reprezentatív felmérés eredményeit. Azon feltett kérdésre, hogy a válaszadó kiben bízik meg a leginkább, ha a Covid-19 járvánnyal kapcsolatos információkról van szó, a megkérdezettek 50 százaléka azt nyilatkozta, hogy az orvosokban, további 19 százalék számára azonban nem létezik olyan személy, akitől reményei szerint hiteles tájékoztatást kaphatna. 6 százalék a papot és a gyerekeit jelölte meg, mint biztos információforrás, 4 százalék pedig a szüleinek hisz. A megkérdezettek 2 százaléka e tekintetben leginkább a barátaiban és ismerőseiben bízik, és ugyancsak 2 százaléknyian mondták azt, hogy a polgármestertől / helyi tanácsosoktól és az újságíróktól érkező információkat megbízhatónak tartják. Említésre méltó még a gyógyszerész és a pszichológus alulértékelése is, akikben mindössze a lakosság 1 százaléka lát hiteles forrást, ezzel egy szintre helyezve őket az államelnökkel és a honatyákkal.
Ezért nem oltakoznak a romániaiak
Az IRES természetesen arra is rákérdezett a felmérés kapcsán, hogy a be nem oltott válaszadók (a megkérdezettek 61 százaléka) miért zárkóztak el a vakcinától. A válaszadók 28 százaléka arra hivatkozva utasította vissza az oltást, hogy nem bízik a szerben, 14 százalékuk pedig határozottan kijelentette, hogy nincs is szüksége az oltásra. A megkérdezettek 12 százaléka a lehetséges mellékhatásokról és az oltás által okozott elhalálozástól tart, 11 százalékuk pedig egészségügyi okokra hivatkozva nem kérte a vakcinát (orvos nem ajánlotta neki, allergia). Az ötödik legnépszerűbb ok a kategorikus elutasításra az, hogy a vírus tulajdonképpen nem is létezik, a pandémia pedig csak egy összeesküvés-elmélet.
További okok: nem akarom / nincsen konkrét okom (6 százalék), hatékonyság hiánya / az oltás után is megfertőződhetek (3 százalék), már átestem a betegségen / vannak antitestjeim (3 százalék), nem elégséges információ / túl gyorsan fejlesztették ki a vakcinát (3 százalék), halogatás (2 százalék), nem hozzáférhető a vakcina (2 százalék), megvárom / látni akarom a hatást (1 százalék), terhesség / szoptatás (1 százalék), ellenzem a vakcinákat (1 százalék), félek az injekciótól (1 százalék), nem tudom / nem válaszolok (2 százalék), más válasz (1 százalék). Fontos azonban hozzátenni, hogy a 61 százaléknyi be nem oltottnak a 16 százaléka nyitott az oltásra, csupán kellő motivációra van szükségük.
S hogy milyen motivációra gondolhatunk itt? Természetesen az IRES erre is rákérdezett: az válaszadók egynegyede például beoltatná magát, ha kötelezővé tennék, de 14 százalékuknak az is elegendő, ha ezzel nagyobb szabadságot élvezhetnek a mindennapokban. 9 százalékuk a járványügyi mutatók romlásától tette függővé a döntését, 7 százalékuk pedig olyan tanulmányokra vár, melyek igazolják, hogy az oltás hatékony és biztonságos. További 6 százalék már azzal meggyőzhető lenne, ha a jelenleginél több és jobb információt kapna, 4 százalékuk azonban csak akkor döntene a vakcina mellett, ha erre az egyház utasítaná.
Ha pedig nem tényezőkhöz, hanem konkrét személyekhez kötjük a kérdést, kiderül, hogy a válaszadók 37 százalékát egy orvos vagy szaktekintély meg tudná győzni az oltás fontosságáról, 34 százalékuknak már az is elég lenne, ha a család támogatná az ötletet, további 7 százalékot pedig a pap vagy maga a fennvaló győzhetne csak meg. 4 százalék a barátai, további 3 százalék pedig a munkáltatója tanácsára oltatná be magát, a válaszadók 2 százaléka pedig egyedül önmaga miatt változtatna hozzáállásán. A hatóságok befolyására pedig mindössze 1 százalék döntene az oltás mellett.
Dan Jurcan szociológus az oltási kampányt egyértelmű kudarcként könyvelte el, hisz a lakosságnak alig a 38-39 százaléka igényelte eddig az oltást, s ezzel az átoltottsági aránnyal – a bolgárokkal karöltve – az uniós lista legvégén kullogunk. „Míg a többi országban már elérték a 70-80, vagy az északi tagállamokban akár a 90 százalékot is, nem mondhatom azt, hogy sikeres volt az oltási kampány, de természetesen e téren több tényezőt is figyelembe kell vennünk” – hangsúlyozta a szociológus. Mint elmondta, Valeriu Ghorghita katonaorvos, az oltási kampány koordinátora kézben tartja a helyzetet, és az oltási központokban szolgálatot teljesítő egészségügyi személyzet kitartása is elismerésre méltó, viszont kommunikációs téren nagy hiányosságok vannak. A tévében nyilatkozó, a lakosság számára szinte érthetetlen szakzsargonban magyarázó orvosok nem érték el a kellő hatást, de nem léptek fel kellő mértékben a közösségi térben jelenlevő oltásellenesekkel szemben sem. Idő közben a politikusok is teljesen elhiteltelenítették magukat, így Jurcan szerint jelenleg legtöbbet az orvosok és a szaktekintélyek tehetnének, akiknek üzenetét pedig a média feladata eljuttatni a lakossághoz.
